Eris

Születési hely és idő. ✎ Görögország, ideje ismeretlen Kor. ✎ 26-nak néz ki Foglalkozás. ✎ a Káosz Koronázatlan Királynője; a halandók között ügyvéd Szexuális orientáció ✎  hetero Szociális állapot ✎ felső osztálybeli Csoport. ✎ Goddess

Spoiler:

→ YESTERDAY I DIED, TOMORROW'S BLEEDING


"A viszály és a veszekedés gonosz istennője a görög mitológiában. Legszívesebben viszályt keltett az emberek és az istenek között. A viszály magját mindig egy aranyalmával vetette el. Ha barátok közé gurította, akármilyen jó barátságnak azonnal vége szakadt. Ha ellenségek közé, akkor ott elkerülhetetlen volt a háború, a vérontás. Az ő aranyalmája indította el a Trójai háborút. Ares egyik legjobb barátja és kísérője, aki a hadisten kérésére szinte bárhol háborúig tudja fokozni a haragot és a viszálykodást. Megjelenése baljóslatú és aljas. Ám Eris-t nem mindig gonosz szándék vezérelte: ő támasztotta az egészséges versengést a gazdaságban."

Nagyot sóhajtok a cigi felszálló füstje mögül, sietősen haladok az utcán, lépteim tompán koppannak, s visszhangot vernek - amik szinte elhalnak a nyüzsgő utcán - a felhőkarcolók között. A hűvös szél lágyan fúj, autók süvítenek el mellettem. Éjjel tizenegy van, de a forgalom egyáltalán nem gyér a Nagy Alma utcáin. Az imént ugrasztottam össze egy házaspárt az étteremben. Kaján örömre húztam vörösre rúzsozott ajkam, ahogy visszagondoltam civódásukra. Lelki szemeim előtt megjelent az a nap, mikor az Olümposzi istenek nem hívtak meg Thétisz és Péleusz esküvőjére. Azóta ezerszer is megbánhatták azt a napot... minden akkor kezdődött.

Nagy haragomban kellemes kis üzenettel ellátott aranyalmát gurítottam el az Olümposz hegyén, ahol a három hiú istennő összeveszett a gyümölcsön, amire az volt felírva, 'A Legszebbnek'. Mindhárman maguknak akarták az értékes holmit. Beleolvadtam az egyik sötét árnyékba, onnan figyeltem, ahogy veszekednek és vitatkoznak. Kaján öröm lángja gyúlt lelkemben. Ott figyeltünk fel egymásra, Ares és én. Azóta vagyunk jóban, segítjük egymást, ahol tudjuk. Bűntársra találtunk a másikban.
Aztán, az esküvőt követően nem sokkal, kitört a Trójai háború, melynek közvetett okozója voltam.
Eztán számtalan helyen megfordultam a Földön és az Istenek birodalmában is, és ott okoztam bajt, harcot és vérontást, ahol csak tudtam. Nem tudom, ki emlékszik a Rózsák háborújára, vagy az Amerikai-, esetleg az Angol polgári forradalomra...? Persze, hogy mindenki! Az I.- és II. világháborút meg sem említem... igen, az is én voltam.
'Ha az életed csupa harc és vérontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani.'

Hogy milyen vagyok? Milyennek ismernek? Milyennek látnak? Ki vagyok?

Különös, nagyon titokzatos teremtésnek mondanak. Eléggé kedves vagyok. Csábos és rendkívül elbűvölő személyiség. Sőt, olykor még annál is több: a Végzet Asszonya. Tudatosan tekerem ujjaim köré a férfiakat. Modorom kedves, olykor elbűvölő, szememmel megigézem 'áldozatomat'. Társaságban gyakran a különc szerepét játszom, váratlanul toppanok be, hirtelen tűnök el.
Igen dinamikus és független természet vagyok. Nem sírok, zokogok, nem hisztizek, hanem keményen bosszút állok. Sőt, van egy hatodik érzékem, amivel mindig megsejtem, mi az, amivel a másik legjobban megsérthető.
Félelmetesen erőteljes személyiség vagyok, és minden eszközzel rendelkezek ahhoz, hogy bármilyen célt megvalósítsak, amit magam elé tűzök ki. Nagyon erős nő vagyok, rengeteg energiám van. Rendkívül edzett, mind testileg, mind lelkileg. Racionalista és pesszimista vagyok. Nem vagyok természetesen ráhangolódva mások érzéseire, én magam gyakran erős érzelmeket élek meg. Ezek az érzelmek gyakran nagyon erősek számomra, habár többnyire nem hozom ezt senki tudomására, abban a hitben, hogy az érzések gyengeségnek számítanak.
Az a típusú ember vagyok, aki mikor langyos teát kortyol, azon nyomban kiköpi. Inkább legyen jéghideg vagy tűzforró, csak középszerű ne! Mottom: 'Amiben nincsen hit, cél vagy szenvedély, abba mi értelme egyáltalán belefogni?' Ezért aztán odaadásom teljes, elkötelezettségem végleges; nálam az 'örökké' azt jelenti: örökké, a 'soha' pedig azt: soha.
Számomra a korlát - csupán azért, mert mások felállították - nem jelent akadályt. Amit ki nem próbáltam, át nem éltem, meg nem értettem, arra vár, hogy farkasszemet nézve minden veszéllyel, felfedezzem.
Nehéz ember vagyok, aki környezetének legalább annyi fejfájást okoz, mint saját magának. Nem ismerem a félmunkát, a félvállról vett dolgokat, a félmegoldásokat. Egy ügynek vagy munkának gyakran valóságos megszállottjává válok - emberek esetében ez nagyon ritka, szinte soha. Amikor célba veszek valamit, olyanná leszek, mint a lézerirányzék. Átható tekintetemet kevesen állják.
A legkitartóbb, legelkötelezettebb szövetséges vagyok, ám jajj annak, aki ellenségének tud. Nem ismerem a felejtést és a megbocsátást. A mérges tüske nem csak addig fáj, amíg bőröm alól ki nem tépem, hanem addig, amíg vissza nem döföm abba, akitől kaptam. Akkor és oda szúrok, amikor és ahol a másiknak a legjobban fáj. A bennem feszülő érzések, indulatok csak gyűlnek, gyűlnek és gyűlnek, s egyre sürgetőbb kiélést követelnek. Én vagyok a felhúzott íj, a radioaktív góc, az izzó parázs a hamu alatt. Egy tipikus megnyilvánulás tőlem: 'Nagyon sajnálom, muszáj meghalnod'.
Sűrű és titokzatos a hallgatás, amibe burkolózok; sűrű és intenzív a légkör, ami körülvesz. Energiám szinte kimeríthetetlen - mások- és önmagam számára rejtély, hogy honnan merítem. Valósággal elpusztíthatatlan vagyok. A veszteségekből, sorscsapásokból, tragédiákból új erőre kapok. Miként a Főnixmadár, saját tüzében ég porrá, s a hamuból mindig újjászületik. Nem riaszt a fájdalom - úgy tekintek rá, mint a tapasztalás szükségszerű velejáróját. Mint fizetőeszközt, amivel itt a Földön mindenért, ami igazi érték, fizetni kell.
Határozott vagyok, könnyen felismerem a logikátlanságot és azonnal kitalálom, hogyan tegyek hatékonyabbá egy rendszert. Hosszú távon gondolkodok. Művelt, tájékozott vagyok, szeretek tanulni, és szeretem továbbadni a tudásomat. Kitartok az elveim mellett. Nagyon erőteljes, határozott egyén vagyok. Gyorsan hozok meg döntéseket és nem vagyok rest szavakba önteni a véleményemet és a döntésemet mindenki számára.
Ha megtaláltam középpontomat, elkötelezett, hitében és céljaiban megingathatatlan karakter vagyok. Végletekig megbízható barátnak és hűséges, kitartó társnak vallom magam. Teljes intenzitással és erőbedobással vetem magam a munkámba, fittyet hányva a veszélyekre. Nem rettenek meg a halál leheletétől sem. Keményebb vagyok én annál, mint amilyennek tűnök.
A diszharmonikus állapotomban kegyetlenségnek tűnő végletességemmel, kompromisszum képtelenségemmel, bosszúálló hajlamommal rettentem meg az embereket. Lényemből hatalmas erő sugárzik, ami jó hátszelet biztosít a céljaim elérésében. Ugyanakkor ez a személyes erő az, ami emberektől való elidegenedéshez és gőgösséghez vezethet.
Ha utamat tabuk, vagy erkölcsi korlátok keresztezik, felrúgom őket. Egy kígyó ravaszsága és türelme lakozik bennem.

Kifújom a füstöt, a csikket a földre ejtem egy hanyag mozdulattal, majd az éjszaka sötétjébe veszek... hogy mikor találkozunk legközelebb? Az csakis rajtam múlik.