Re: London, on a rainy day

**Hephaestus** Csüt. Szept. 19 2013, 21:56

words: 203 tag:Eris

Eris pont olyan volt mint régen. Idegesítően bosszantó, provokatív és pontosan ezt imádta saját magában, látni hogy milyen könnyen fel tud bosszantani másokat, én azonban nem szándékoztam megadni neki ezt az örömöt, hiszen tudtam, hogy úgyis erre hajt. Nem tudom, hogy Dionysus mit akarhat tőle vagy mihez kell neki, nem is érdekel, de nem fogok neki térdenállva könyörögni, majd megteszi Ő , ha ennyire kell neki valamire. Eris általában csak zűrzavart okozott és ez nem tette őt túlzottan közkedvelt személyiséggé az istenek között.
-Ahogy gondolod.-vontam meg a vállamat , majd a tekintetem a vázára emeltem. Neki valószínűleg egyértelmű, hogy ember nem tud isten tetszését megnyerő alkotást készíteni, de Én láttam már tőlük csodákat, olyanokat, amelyek engem is káprázatba ejtettek, bűr ez valószínüleg azért van mert már rég nem élek az Olümposzon és megtanultam értékelni a lenti dolgokat.
Kiváncsian emelem rá a tekintetemet.
-Mégis hova kellene veled mennem?-kérdeztem csodálkozva. Remélem, hogy nem felejti el, hogy ez Dionysus üzlete és nem én vagyok az aki bármire hajlandó az együttműködésért. Sajnos nem látok a fejébe, nem tudom mit akar tőlem vagy éppen velem. Nem leszek a játékszere, ezt már most tudtam viszont tőle bármi kitellik. Tekintetem visszahúztam a vázára , amíg vártam, hogy mégis mit akarhat.

by metaphoricalallusion of atf

**Eris** Csüt. Szept. 19 2013, 21:00

Szavain nem lepődtem meg, ahogy közelebb értem, tudtam, hogy ő az, ő Hephaestus. Figyelem, ahogy végigmér, s én is ugyanígy teszek. Párszor találkoztunk már, bár nem igazán elegyedtünk szóba az évezredek során. Hát... mindent el kell kezdeni valahol.
- Értem - bólintok -, de nincs kedvem - mosolyodok el gonoszul. És valóban: nem szeretném elhagyni a várost. Szeretek itt lenni és nincs ínyemre a táborba menni és jól viselkedni, a kölykök között járkálni. Más terveim voltak mára és nem szeretném elhalasztani a dolgaimat. Nem tudom, hogy mennyire fontos az ügy, de ha Dionysos Hephaestus-t küldte, akkor meglehetősen sürgős lehet a dolog. Így hát nem adom meg magam ilyen könnyen. Úgy is szeretek játszadozni; nem is én lennék, ha nem így lenne.
Majd én is a vázára pillantok:
- Igen, eléggé nevetséges - azt már nem teszem hozzá, hogy 'de mit vársz a halandóktól?!', helyette csak mosolygok.
- Rendben - mondom végül, némi hallgatás után -, veled megyek, ha előbb te is eljössz velem - vonom fel egyik szemöldökömet, ajkam hívogató mosolyra görbül.

**Hephaestus** Kedd Szept. 17 2013, 18:30

words: 205 tag:Eris

A hosszú évek alatt sikerült megtanulnom az emberekkel való együttélés alapvető szabályait és nem borítottak ki egyáltalán, ezért is volt könnyű elvegyülnöm köztük London utcáin. Nem hobbiból lófráltam ebben a városban hanem dolgom volt. Dionysus küldött ide, hiszen a hírei szerint Eris a Földön jár. Nem tudom, hogy mi dolguk volt egymással és nem is az volt a feladatom, hogy ezt kutassam, csak Eris-t kellett megtalálnom és invitálni a táborba néhány napra.
Az orákolummal érdekes beszélgetésünk volt, sokmindent mondott többek között, hogy ideje Londonba utaznom. A tűz istenének valóságos csapás volt ez a város. Gyűlöltem, hogy 5 percenként a nyakamba szakadt az eső minden előjel nélkül.
Az utam Athena szobrával ékesített kiállítóhelyre vezetett, azon belül pedig a Görög-szárnyba, ahol a magamfajták elöbb vagy utóbb de biztosan megfordulnak. Ennyire nagyképüek vagyunk igen.
Fél óra múlva egy nő lépett be. Már az illatáról is felismertem Eris-t csak meg akartam várni , amíg mellém ér.
Összetalálkozott a pillantásunk.
-Dionysus látni óhajt a táborban. Valami ügye van veled , amit nem kötött az orromra, csak el kell téged hívnom, Eris.-végigmértem az arcát majd újra a vázára pillantottam.
-Mindig remekül szórakozok azon, ahogyan lefestenek minket.-néztem végig a képeken. Eléggé nevetséges volt, de az Ő korukban ez már nagy szó volt.

by metaphoricalallusion of atf

**Eris** Vas. Szept. 15 2013, 14:41

London kétség kívül az egyik kedvenc városom. Sokszor fordulok meg itt. Imádom. Az utcák, a házak, a hidak... az épületek római stílusban épültek, ami azért közel áll a göröghöz, ezért is szeretem. Persze, mehetnék Rómába, vagy Görögországba is, ha ilyen házakat szeretnék látni, de be kell vallanom: nem vagyok oda a hőségért, a napsütésért. Sokkal inkább kedvelem a szakadó esőt, a borongós napokat, a párától fülledt alkonyokat, a ködlepte utcákat. És nem mellesleg, a szigetország természeti képe is kellemes: zöldellő mezők és dombok, dúslombú fák, északabbra pedig hósipkás hegységek. Maga a tökély.
Épp a Great Russel Street sarkán fordulok be, a Bloomsbury Square felől, amikor elered az eső - szakad, de persze esernyő nincs nálam. Magas, vaskapu előtt haladok el és, ahogy bepillantok a rácsok között, Athena-val találom szemben magam. Pontosabban az istennő kőszobra magasodik a múzeum előtti tér fölé, az épület homlokzatáról. Többször is jártam már odabent, igazából tovább is mehetnék, de végül úgy döntök, ma is végigjárom. Időm, mint a tenger.
Belépve a múzeumba, tágas, világos, márványpadlós előtér fogad, ahonnan ezerfelé lehet indulni. Első utam 'haza' vezet, azaz a Görög-szárnyba.
A délelőtti óra miatt nincsenek sokan, aminek örülök. Nem vagyok oda sem a halandókért, sem a tömegért. A Görög-szárnyban lévő, 13-as teremben (Görögország, Kr.e. 520-1050) például egyetlen férfi nézelődött csak. Mielőtt mellé értem volna, körbejártam a termet. A férfit egy narancsos alapon, fekete figurákkal díszített vázánál értem be, miközben ő a műtárgyról szóló információkat olvasta. Ajkam gonosz kis mosolyra görbült. A vázán én is rajta voltam. Tulajdonképpen, egy 'életkép' volt látható rajta, méghozzá nem is akármilyen: Thétisz és Péleusz esküvője.
Ahogy felpillantottam, tekintetem összevillant a férfiével.

Ajánlott tartalom