Re: Again and again? Nora and Hephaestus

**Nora Leavey** Pént. Szept. 20 2013, 18:23

Again and again? Nora and Hephaestus 1z18hep

Képtelen vagyok felfogni, hogy ez miért bosszantja annyira. Azon tanakodom, hogy talán zavarná, ha egy 'kislánnyal' kellene mutatkoznia? Meglehet. De persze, a pár nappal ezelőtti éjszakán nem zavarta, hogy fiatal vagyok. Különben is... egy nap én is megöregszem. Bölcs leszek, lenyugszom majd egy idő múlva és olyan öreges dolgokat fogok csinálni, meg minden. De adig még szerencsére rengeteg évem van, amit ki is akarok élvezni. Nagyon.
- Kit érdekel apám?! - vonok vállat, hangom kissé éles. - Téged, például, nem kellene, hogy érdekeljen. Felnőtt vagyok, apámat eddig nem is érdekeltem és kétlem, hogy valaha is fogom majd. És ezt neki is megmondanám, ha bele merne szólni az életembe. A fő kérdés egyébként is az, hogy te mit akarsz. Nem kellene ennyire rettegned - vonom fel egyik szemöldökömet. Igazából tényleg csak tőle függ az egész. Próbálok laza maradni, több-kevesebb sikerrel. Arcom elkomorodott beszéd közben. Aki ismer, az tudja, hogy ilyenkor általában komolyan beszélek, komolyak a szándékaim és komolyan eltökéltem magam. Hangom is kissé éles és hallatszik rajta egy leheletnyi düh is. Amikor kezemre csúsztatja kissé érdes kezét, halványan elmosolyodok, majd, mikor lehámozza testéről, összevonom a szemöldökömet. Nem érek hozzá újra, szememet lesütöm, karbafonom kezeimet magam előtt, úgy szólalok meg. Hangom őszintén cseng.
- Nem - mondom -, nincsenek. - Eddig szinte mindent, egész életemben, magam értem el, egyedül. Nem hagyom, hogy egy ilyen - szexi - akadály kifogjon rajtam. Úgyhogy ezzel nem mondtam ostobaságot.
Az is megfordul a fejemben, hogy még szereti istennő feleségét, ezért nem akar viszonyt, nem csak velem, senki mással. Megtörténhet. Nem tudom.
Korábban szívesen játszadoztam a fiúkkal. Egyszerre akár többel is és úgy irányítottam őket, hogy maguk sem vették észre. De ez most másképp van. A legnagyobb problémám Hephaestus-szal az, hogy nem 'látok' a fejébe. Nem tudom kitalálni - még, ha csak körvonalazni is -, ami éppen a fejében jár. Nem tudom megjósolni a következő lépését. És ez bosszant. Jobb szeretek egy lépéssel a mások előtt járni, de a férfivel szemben, talán mert elvakít, nem működik olyan jól ez a dolog. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne minden...
Végtére is, megértettem, amit mond: fél. Leginkább attól, hogy elveszti halhatatlanságát. Fél, hogy keresztbe húzom amúgy is labilis terveit. Pedig nem áll szándékomban.
- Te is olyan dolog lennél... - szólok, felpillantva, mivel eddig a talajt kémleltem. A mondat valahol a kérdő-, és a kijelentő között egyensúlyozik, egy nagyon vékony kötélen. Nem szeretném, ha ő lenne az a bizonyos 'tiltott gyümölcs'. Meg szeretném kapni. Nem mondom, hogy kétségbe vagyok esve - ha mégis, azt jól palástolom -, de azért tartok a válaszától.

Again and again? Nora and Hephaestus Tumblr_mn2yf66KEs1qh2toro2_500

**Hephaestus** Csüt. Szept. 19 2013, 21:47

words: 224 tag:Nora

Felvontam a szemöldökömet. Nem nagyon érti , hogy miről beszélek. A többiek hogyan néznének rá utána, ha kiderülne, hogy szabadidejében velem hetyeg? Most csakis az Ő érdekeit kell szem előtt tartanom, ami most éppen az, hogy elkerüljem.
-Meg egyébként mindenki mást is zavarna... kezdve jóapáddal..-mondtam miközben figyeltem ahogy közelebb jön. Nem toltam el magamtól, hagytam hogy hozzám érjen, nem volt idegen az érintese, már régóta nem.
Kezdett úgy viselkedni , mint egy megszállott. Igazából ez növelte önértékelésemet, hogy egy ilyen fiatal lányt is ennyire meg tudtam bolondítani, elég kellemes elégedettséggel töltött el ez az egész.
Örlődtem, elég rendesen, ami azt illeti és életemben először nem tudtam, hogy mitévő legyek. Nora csábított, már az illata is elég volt ahhoz, hogy megszédüljek tőle, de nem tehettem úgy ahogyan kedvem tartotta, elvégre ezért vágtak le az Olümposzról, a halhatatlanságom és a hatalmam nem kockáztathatom egy ilyen fruska miatt, mint Nora.
Kit is akarok átverni? Vágyom rá legalább annyira, mint néhány nappal ezelőtt éjjel és megőrülök, hogy nem érhetek hozzá amikor csak szeretnék. Az volt a legnagyobb baj, hogy viszonozta ezeket az érzéseket. Mennyire egyszerű lenne ha nem is vett volna észre. Én eléldegéltem volna a műhelyembe Ő meg játszhatott volna tovább a fiúk szívével. Erőt vettem magamon és levettem magamról a kezét.
-Lehet , hogy vannak olyan dolgok amiket nem kaphatsz meg.-mondtam csendesen miközben az arcát figyeltem.

by metaphoricalallusion of atf

**Nora Leavey** Csüt. Szept. 19 2013, 20:25

A fémes csattanásra és a víz loccsanására sem kapom el róla, testéről a tekintetemet és, ahogy elkezdi levenni a védőfelszerelését, ajkam szeglete mosolyra görbül. Még így, mocskosan is eszméletlenül dögös. Hangja azonban kissé mintha szigorúan csengene, ahogy a szavakat formálja. Imádom, ahogy a nevemet mondja azokkal az ajkakkal...
Szavaira arcom elkomorodik.
- Nem értelek - mondom összevont szemöldökkel. - Ez csak téged érdekel, vagy zavar, engem nem - vonok vállat és lépek közelebb hozzá. Fejemet kissé jobbra döntöm, elmosolyodok és kezemet csípőjére fektetem. Kérdésére egy pillanatra lesütöm a tekintetem, majd újra rá nézek. Egyenesen a szemébe, mélyen, áthatóan.
- Én már csak ilyen vagyok... makacs. Vad... - miközben halkan, de határozottan beszélek, néha izmos mellkasára, karjaira téved tekintetem, vagy arcát fürkészem. - Törtető. Megállíthatatlan... - nem érdekel a korom, vagy a mocsok, ami testére tapadt. Nekem így is kell; vágyok minden egyes porcikájára. Közelebb simulok hozzá, kezemet végighúzva kockás hasán, míg végül a mellkasán állapodok meg.
- Tudod, én mindig elérem, amit akarok - mosolyodok el. És ez így is van. Mióta az sezemet tudom, így van. Ha kitűztem magam elé egy célt, addig mentem, akár átgázolva másokon is, amíg el nem értem azt. És ez a bizonyos cél most éppen Hephaestus. Akarom, vágyok rá, az érintésére a testemen.
Hogy mi vonzott benne, már először is, amikor megláttam? Fogalmam sincs. Az istennek van egy különleges - legalábbis számomra - kisugárzása. Ha közhelyes, ha nem, ez van. Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok, de belé estem. Talán azért nem vagyok biztos magamban - amit persze soha nem vallanék be, se neki, se másnak -, mert sosem éreztem hasonlót. Honnan is kellene tudnom, mi ez, ha még nem éltem meg korábban? Egy biztos csak: nem hagyhatom, hogy az új érzés teljesen kifordítson magamból. Észnél kell lennem. Ami valljuk be: nem könnyű.

**Hephaestus** Szer. Szept. 18 2013, 21:39

words: 232 tag:Nora

Nem hittem volna , hogy ennyier kitartó lesz az irányomba egy félisten. Hermes valószínüleg a fejemet venné, ha tudná, hogy mit műveltem a kislányávak, hiszen bármennyire is igyekeznek semlegesek maradni az irányukba, mindig ott voltak a háttérben, hogy vigyázzanak rájuk.
Nora-t nem tudta volna elzárni előlem, de nem is akartam balhét , ezért igyekeztem távol maradni tőle, amennyire ez lehetséges volt.
Szóval csak erre járt. Legalább nem igykeszik valamilyen fondorlatos választ adni a számomra. Rápillantok, majd visszahúzom a tekintetemet az izzó fémre , hogy megfelelő alakúra formázzam.
-Az egyik Ares gyerek tönkretette a kardját..-mondtam csendesen majd tovább ütöttem. Néhány csapasra volt szükségem ahhoz, hogy a megfelelő formára gyúrja. Egy vízzel teli kádba ejtettem amelyben elmerült. Leraktam a kalapácsomat és a kesztyűmet is levettem meg a védőket. Egy mocskos fehér atléta volt alatta meg egy fekete nadrág.
-Nora! Nem azért kerüllek, mert nem volt jó nekem a múltkor hanem azért mert nézz rám. Nem is azzal van a baj, hogy több ezer évvel idősebb vagyok nálad, hanem hogy kinézetre is az apád lehetnék.-mondtam kissé elgondolkozva. Nem hiszem, hogy ezen kívül sok akaálya lenne , hogy feleségem már hosszú ideje nem látogatott meg, és látva félisten lányainak számát akik tizenévesek nem is akarom őt látni. Nem csak most, hanem valószínüleg soha többé.
Közelebb léptem hozzá. Izzadt voltam és kormos, így nem akartam hozzáérni.
-Miért nem adod fel?-néztem rá kiváncsian. Nem tudtam épp ésszel felfogni.

by metaphoricalallusion of atf

**Nora Leavey** Szer. Szept. 18 2013, 20:32

Mielőtt benyitnék, még hallgatózok. Bent van. Kopogás nélkül lépek be a helyiségbe, ahol meglátom az istent. Mocskosul jól néz ki, még hátulról is. Hangja mély tónusa a pattogó tűzével keveredik, mire ajkam szegletébe mosoly szökik, de nem szólok semmit. Csak figyelem, míg hátra nem tekint válla fölött. A falnak támaszkodok, farmerem zsebébe süllyesztve kezemet. Az a tekintet, ami végigsiklik testem minden egyes apró porcikáján, az az arc, amit oly' sokat látok álmaimban, a test, melyről minden nap fantáziálok. A pár nappal ezelőtti éjszaka emlékképei most is vadul élnek bennem, vágyom több olyanra. Sokkal, sokkal több olyanra... aztán visszafordul a fegyverhez. Ahogy kezében a kalapáccsal ráüt a pengére, teste izmai megfeszülnek. Olyan nagyon szívesen megérinteném, hozzásimulnék, de tartom magam. Nem akarok úgy viselkedni, mint egy 'szerelmes kislány', nem vagyok gyerek és, bár istennő sem vagyok - csak félig -, fel akarok nőni hozzá.
- Csak erre jártam és reméltem, hogy itt talállak - vontam vállat. Látni akartalak - ezt nem mondom ki, pedig már a nyelvem hegyén van.
Ez az egész nekem új és félelmetes. Soha nem tapasztaltam ilyen erős érzelmeket, nem hogy férfi, de még csak ember irányába sem. Bosszantott, hogy az isten nem érez hasonlót - vagy nem mutatja ki -, de eldöntöttem: fog. Ha nem ma és nem is holnap, idővel. És én felettébb türelmes tudok lenni, ha a végén megkapom azt, amit akarok.
- Min dolgozol? - nesztelenül lépek közelebb hozzá, de távolabb állok meg, hogy ne zavarjam a munkában. Akkor már látom, mi az: - Aha... - bólintok - Szép - szemlélem továbbra is a fegyvert, majd tekintetemet a férfire függesztem. A mocskos gondolatok, amik elmémbe fészkelték magukat, halvány mosolyra késztetnek.

**Hephaestus** Kedd Szept. 17 2013, 21:34

words: 205 tag:Nora

Sokan gondolkodtam magamon és Nora-n... mármint az még oké, hogy egyszer engedtem neki és megadtam neki azt, amire vágyott , de Zeusz szerelmére mit akar még? Úgy nézek ki mintha az apja lennék , korra pedig... Hát azt inkább ne is részletezzük, hogy hány ezer év a korkülönbség. Nem semleges számomra sem, hiszen ha még Aphrodite után is megkívántam , az már azért jelent valamit. Pajkos feleségem pedig most puffoghat odafent.
Az izzó folyékony vas könnyedén csurgott a formába én pedig két kézzel tartottam az edényt. Amint a formába folyt a kellő mennyiség az edényt visszaraktam az álványra és figyeltem , ahogyan a vas hül. A kovácsműhely ajtaja nyikorogva nyílt. Megjavíthattam volna, de jobban szerettem tudni, hogy mikor jön be hozzám valaki.
-Dolgom van..-szóltam hátra, de nem fordultam meg. Magamhoz vettem a kalapácsom és mivel nem hallottam az ajtón távozni az illetőt így hátrapillantottam. Nora álldogált ott, én pedig nagyot nyeltem.
-Mit tehetek érted?-kérdztem miközben a kezemre húztam egy vaskos kesztyűt és kiemeltem a még kidolgozatlan pengét a formájából. Az üllőre helyeztem majd párszor rávertem a kalapáccsal, hogy valami rendes formát öltsön.
Miközben a vízbe mártottam újra Nora-ra pillantottam.
Vajon miért látom még ilyenkor is olyan meztelennek, mint néhány nappal ezelőtt?

by metaphoricalallusion of atf

Ajánlott tartalom